Cintey idegesen mászkált fel-s le a szobájában. Nem értette, hogyan történhetett meg mindez. Hogyan lett Loki lelke ily’ sötét. Talán a testvére miatti versengés miatt vált ilyenné. De ez csak egy tipp volt. Senkinek sem mondtak semmit Asgard-ban Odin király másodszülött fiáról.
- Miért, Loki?

Fétish

/Vele kevés lesz egy-két együttlét.
Vele semennyi ölelés sem sok vagy elegendő.
Ez halálos vonzerő./
                        - Vavyan Fable

Az én drága Cintiám kérésére. Mert tudom, hogy erre vágytál! :)

1. felvonás: Isteni Kérés

Cintey idegesen mászkált fel-s le a szobájában. Nem értette, hogyan történhetett meg mindez. Hogyan lett Loki lelke ily’ sötét. Talán a testvére miatti versengés miatt vált ilyenné. De ez csak egy tipp volt. Senkinek sem mondtak semmit Asgard-ban Odin király másodszülött fiáról.
- Miért, Loki?
Hangja fájdalmasan csengett az üres szobában. Óvatosan átkarolta magát, majd az ablakhoz lépett. Figyelte a király hatalmas palotáját, ahogyan az arany gyönyörűen megcsillan a lemenő nap fényében. Lehunyta a szemét, és maga előtt látta a fekete hajú férfit. Ajkai mosolyra húzódtak, és úgy érezte, mintha a férfi mögé lépne, és lassan karolná át. Érezte az illatát. Azt a csodás fűszeres illatát, ami mélyen az orrába vésődött, és bárhonnan felismerné. Érezte, ahogyan a férfi hatalmas keze végigsimít az arcán, majd arcát a nyakába fúrja. Annyira gyönyörű volt ez az álom. Nem akarta kinyitni a szemét. Élvezte, ahogyan a szíve vadul kezd dübörögni a mellkasában, tüdeje pedig szaporán nyeli a levegőt.
- Cintey…- hallott egy hangot a háta mögül
Szemei azonnal felpattantak és ijedten fordult meg. Az ajtóban álló nőre pillantott. A nőre, akinek sikerült az imádott férfi közelébe kerülni. Pedig talán semmi különleges nem volt benne.
- Luna!- hajolt meg
- Ugyan!- mosolyodott el a nő– Hagyjuk a formaiakat! Loki-ról szeretnék beszélni.
Arca elkomorodott, citrinsárga szemei Cintey arcát fürkészték.
- Mégis miről lenne szó?- simított végig szőke tincsein a lány
- Szükségem van a segítségedre!- ült a lány ágyára Luna – Loki a földre küldött engem. A bátyja miatt.
- Thor…- suttogta a nevet Cintey
- Igen. – bólintott a nő – Vissza kell Őt hoznom. Bizonyos okok miatt. Loki ismét tervel valamit. Viszont így, hogy én távol leszek, nem fogok tudni vigyázni rá. Úgy értem, nem fogom tudni gondját viselni. Én ott voltam mellette minden nap. Segítettem neki kitervelni a bosszúját Odin ellen…
- De hisz Ő a királyunk! Ha megtudja, megölet téged!- csattant fel a lány
Kék szemeiben harciasság csillogott. Ez volt az, amire Lunának szüksége volt.
- Engem nem. Ugyanis egy isten nem ölhet meg egy másik istent. Főleg nem engem. – a nő karja lángba borult, majd pármásodperc múlva a lángok eltűntek – Cintey. Kérlek, vigyázz Loki-ra!
- Luna… Nem biztos, hogy jó ötlet ez!- sütötte le a szemét a lány
- Bízom benned. – állt fel Luna – Most pedig mennem kell. Köszönök mindent!
Ezzel pedig kiviharzott az ajtón. Cintey még látta, ahogyan a nő fekete hajkoronája meglibben, majd eltűnik az ajtó mögött. Bőre libabőrös lett és kirázta a hideg. Itt az alkalom, amire várt, most mégis legszívesebben eltűnne a föld színéről. Miért pont Őt kérte meg Luna? Hiszen tudja, hogy nem közömbös érzelmeket táplál a parancsolója iránt. Idegesen lépett a szekrényéhez, és egy ruha után kutatott. Hiszen nem jelenhet meg akármiben a férfi előtt. Kezei remegve tolták odébb a ruhadarabokat a szekrényben, majd lassan elfehéredő kézfejjel fogta meg az egyik szatén anyagú ruhadarabot. Az ágyra dobta azt, majd megvált a rajta levő ruhától. A földön hagyva azt a másik ruhához lépett, majd lassan belebújt. Csigalassúsággal húzta fel az elején a cipzárt, miközben a szíve vadul vert. Mégis mire készül? Nem tehet semmit sem a férfival, hiszen ha kiderülne, akkor Luna hatalmas könnyedséggel ölné meg Őt. Sőt. Loki sosem érne hozzá… De kezei önálló életre kelve igazították meg a tökéletes kontyát a feje tetején, és elégedetten nyugtázta, hogy a sminkje is tökéletes. Belebújt a cipőjébe, majd oldalra pillantva még egyszer utoljára megnézte magát a tükrében. Utoljára talán a király születésnapi fogadásán nézett ki ilyen jól.
- Tartóztasd magad!- figyelmeztette magát hangosan
Majd kilépett az ajtón. Magas sarkúja hangja betöltötte a hatalmas és üres folyosót. Útközben végig az ujjait tördelte és azon gondolkozott, vajon mit is fog mondani a félistennek. Kecses mozdulatokkal lépdelt le a fogdába. Az őrök azonnal útját állták a lépcső végén és kardjukat a lányra szegezték.
- Luna küldött engem, és sürgősen Loki-hoz kell mennem.
Hangja megremegett, ahogyan a lábai is. Próbált erősnek tűnni. Az őrök egy kis hezitálás után azonban átengedték Őt, majd az egyik a férfi cellájához vezette Őt. Az ajtó zárja kattant, majd a hatalmas fémdarab kinyílt. Cintey szíve pedig egy pillanatra megállt. Még nem késő visszafordulni.

2. felvonás: Isteni Színjáték

A lány lába földbe gyökerezett, amint meglátta a félistent. Az ágyán feküdt és a plafont bámulta. Zöld köpenye lelógott az ágyáról és a földet súrolta. Lassan pillantott oldalra, majd tekintete egybeforrt a lányéval. Cintey teljesen lefagyott, mikor megpillantotta a jeges, kék szemeket. Lenyűgözte. Sosem látott még olyan csodás szemeket életében.
- Ki vagy te?- húzta fel a szemöldökét Loki, majd felült az ágyán
Az ajtó becsapódott a lány háta mögött, Cintey pedig nyelt egyet. Alig bírta elhinni, hogy egy szobában van összezárva az általa olyannyira imádott félistennel.
- A nevem Cintey, és Luna küldött ide.
A lány illedelmesen meghajolt, majd az oly tökéletes kontya a nyakába hullott. Szemöldökét idegesen ráncolta össze, majd felsóhajtott.
- Mégis minek?- állt fel a férfi
- Hogy ne légy magányos!- felelte a lány
Loki hirtelen indult meg, majd a torkánál fogva a falhoz szorította a lányt.
- Nincs szükségem társaságra! Főleg nem egy ilyen nőére, mint te!- sziszegte a fogai közül
Cintey megnémult, és mélyen a férfi szemeibe nézett. Nem tudott félni. Melegség töltötte el a testét, ahogyan a férfi idegesen nézett rá.
- Nem félsz?- hajolt közel az arcához Loki
- Tőled sosem tudnék!- fogta meg a csuklóját a lány
Loki elengedte, Ő pedig levegő után kapkodva esett a földre.
- Mégis miért nézel rám oly áhítattal?- fordul meg a férfi, s körbe-körbe kezdett járni
- Csupán azért, amit tettél a földön! Mert az emberek mind komolytalanok. Durvák és rémesen buták. – nyelt egyet a lány – De talán mégis hasznomra lehetnek, ha mind engem szolgálnak!
Loki megtorpant, és idegesen fordult hátra.
- Mit mondtál?
- Úgy értettem… Hasznunkra lehetnek!- rázta meg a fejét a lány zavartan
- Mégis miért hiszed, hogy magam mellé veszlek? Mi különleges van benned?
Cintey lesütötte a szemét. Igaza van… Mi különleges van benne? A férfi lassan felhúzta a földről, majd ujjai közé fogta az állát. A lány akaratán kívül is csücsöríteni kezdett.
- Azon kívül persze, hogy végtelenül gyönyörű vagy.
- Loki…- nyöszörögte a lány
A férfi teste teljesen a falhoz nyomta Őt, és tüdeje szaporán kezdte szedni a levegőt. Majd egy hirtelen pillanatban az ajkai csókban forrtak össze. Cintey habozás nélkül csókolt vissza, karjait átkulcsolta a férfi nyaka körül és vadul kapkodott az ajkai után. Lábait lassan emelte meg, majd azokat is átkulcsolta a férfi dereka körül. Loki ellökte magát, majd az ágyához hátrált, és rádobta a lányt. Gyors tempóban szabadult meg a felsőjétől, majd a nadrágjától is. Cintey teljes odaadással figyelte, ahogyan Loki megszabadul a ruháitól, majd azok a földön kötnek ki. Figyelte hófehér bőrét, mely annyira hideg volt, mint Jotunheim legmagasabb hegye. Mellkasa és hasa dagadt az izmoktól. Hiába. Loki egy életerős férfi volt. A férfi lassan fölé kerekedett és csupán az alsóját hagyta magán. Óvatosan húzta egyre feljebb a lány ruháját, majd megszabadította tőle végül. Cintey összeszorította a szemét. Nem akarta látni, hogy milyen arckifejezést vág a férfi, mikor meglátja a testét. Loki csak felmordult, majd megszabadított a lány a melltartójától és a mellének esett. Vadul szívogatta a lány kőkemény mellbimbóját – egyszer az egyiket majd a másikat. Keze eközben a lány lába közét simogatta. Cintey a párnákba fúrta a fejét és szaporán kezdte el venni a levegőt. Loki lehúzta a lányról az alsóját, majd egyik ujját a lányba csúsztatta. Cintey hangosan felnyögött és a férfi ébenfekete hajába túrt. Loki élvezte, hogy a lány teljesen legyőzöttnek látszott.
- Ne! Ez helytelen!- nyöszörögte a lány
- Nem érdekel Luna. Ő csak egy a többi közül!- húzta ki az ujját a lányból Loki
Lassan levette az alsóját is, majd csípőjével utat tört a lány combjai között. Férfiasságát a lány hüvelyéhez illesztette, majd belé hatolt. Cintey belevéste a körmeit a férfi hátába, és hátravetette a fejét. Loki pedig lassan kezdett el mozogni. Izmos teste a lányhoz simult, ajkai közül férfias nyögések törtek fel. Cintey tudta, hogy helytelen, amit tesz, de ha akart volna, se tudott volna megálljt parancsolni magának és a vágyainak. Lassan csúsztatta le a kezeit a férfi hátsófeléig majd belemarkolt. Loki pedig egyre vadabbul mozgott a lányban. Cintey érezte, hogy egyre gyorsabban közeledik a gyönyör felé… Loki ujjai a lány torka köré fonta és lassan kezdte fojtogatni. Nem akarta megölni. Csupán élvezte. Ahogyan a lány is élvezte. Ajkait a lány dús ajkaira nyomta, s ebben a pillanatban Cintey háta megfeszült és átadta magát az orgazmus adta gyönyöröknek. Pár pillanat múlva Loki is követte Őt és a lányba ürítette a magját. Cintey érezte, ahogyan a férfi gyönyörének melege elönti az alhasát, és büszkeség járta át a testét, mivel boldoggá tudta tenni a férfit.
- Öltözz!- gördült le róla Loki
- Tessék?- ült fel zihálva
- Megkaptam, amit akartam. És te is megkaptad. Most pedig menj!- mutatott az ajtóra Loki
Cintey figyelte, ahogyan a férfi magára húzza a ruhát, majd megigazítja a haját. Tudta, hogy komolyan beszél. Gyors mozdulatokkal kezdett öltözni, majd meghajolt a férfi előtt, és kopogott az ajtón. Pár pillanat múlva az kinyílt, a lány pedig anélkül, hogy hátra nézett volna, elsietett. Tudta, hogy nem szabad hátra néznie. Soha többé.