- Edward. Biztos jó ötlet ez a túra? Olyan messze lesztek!
Susanna arca fájdalmas grimaszt vett fel. Megint el kell engednie a fiait. Igaz, csupán a szomszédos országba, amely szinte már a második otthonuk. Kívülről fújják minden egyes szegletét, képtelek eltévedni.
- Igen anya. Majd felhívunk, ha odaértünk, felhívunk lefekvés előtt, és csinálunk majd egy csomó fotót, amit feltöltünk twitterre is. Minden rendben lesz. Ráadásul Victoria is kívülről fújja a város minden szegletét. Három évig lakott ott. Tudod. Cserediákként. Plusz tudod, hogy iskolás korunkban nagyon sokat jártunk ott Johnnal. Ja. És még egy érv. Az X-faktor alatt is megtanultuk, mi merre van.

- Edward. Biztos jó ötlet ez a túra? Olyan messze lesztek!
Susanna arca fájdalmas grimaszt vett fel. Megint el kell engednie a fiait. Igaz, csupán a szomszédos országba, amely szinte már a második otthonuk. Kívülről fújják minden egyes szegletét, képtelek eltévedni.
- Igen anya. Majd felhívunk, ha odaértünk, felhívunk lefekvés előtt, és csinálunk majd egy csomó fotót, amit feltöltünk twitterre is. Minden rendben lesz. Ráadásul Victoria is kívülről fújja a város minden szegletét. Három évig lakott ott. Tudod. Cserediákként. Plusz tudod, hogy iskolás korunkban nagyon sokat jártunk ott Johnnal. Ja. És még egy érv. Az X-faktor alatt is megtanultuk, mi merre van.
Edward arcán mosoly tündökölt, szeme gyönyörűen csillogott, kezével pedig édesanyja kezét fogta. Susanna hajthatatlan volt. – Itt hagytok egyedül. Végre együtt lehetnénk egy hétvégén, erre ti elmentek. – Szemeiben könnyek jelentek meg. Szorosan átölelte fiát, és a vállán zokogott. Edward édesanyja nyakába temette arcát. Gyönyörű volt a pillanat.
- Tudod, hogy Victoriával több, mint másfél éve vagyunk együtt. És ezt csak most tudjuk megünnepelni. Sosem volt még a várban. Én pedig megígértem neki, hogy egyszer elviszem.
- Akkor miért nem csak te, meg Ő? Miért mindketten?
- Kevin itthon lesz veled anya. Tudod, hogy ahol én, ott John is. Ahol pedig Victoria, ott Annamaria is.
- Kevin valami őrült partiba megy este. Na, mindegy. Végre megint megnézem a Dirty Dancing 1 és 2-t. De feltétlenül írjatok, és jelezzetek!
Edward és Susanna egy hangos sikításra majd észveszejtő nevetésre lett figyelmes, majd egy kis idő után megjelent a lépcsőkanyarban John, a hátán őrülten nevető Annamariaval. – Tegyél le te őrült! – kacagta Annamaria. John nem engedelmeskedett, sőt az utolsó három lépcsőfokról még le is ugrott. Annamaria pánikszerűen sikított fel, és erősen szorította Johnt.
- És Victoria hol van?- pislogott Edward, és átadott egy zsebkendőt az édesanyjának.
- Fent. Készülődik. – mászott le Annamaria John hátáról.
- Ilyen sokáig?- sóhajtott Edward, és a lépcső felé vette az irányt. Lassan győzte az akadálynak tűnő lépcsőfokokat, száját pedig szólásra nyitotta. – Victoria. Jövök!
Azonnal kiejtettem a kezemből a hajvasalót, és a lábamra ejtettem. Fájdalmasan sikítottam fel, majd véletlen reakcióként a tükörbe tekintettem. Hallottam Edward dobogó lépteit, ahogyan a szoba felé fut. De a tükörben lévő látvány teljesen letaglózott. Sűrűn pislogni kezdtem, majd ijedtemben nekiálltam hátrálni. Az a két kék szempár… Nem az enyém!
- Hé! Mi a baj?- ütköztem neki Edwardnek. – Csodásan nézel ki. Akkor meg mi a baj?
Értetlenül néztem rá, majd a tükörre mutattam. Ő nem látja? – Csak egy tökéletes párt látok. – Suttogta a fülembe. Összevontam a szemöldökömet, és a tükörbe néztem. De hiszen az előbb…
- Mi történt az előbb? – pislogott sűrűn Edward
Megráztam a fejemet, és egy mély levegőt vettem. – Csak képzelődtem, és kiesett a kezemből a hajvasaló. A hajvasaló! – Kaptam észbe, és a konnektorhoz rohantam. Azonnal kihúztam az elektromos készüléket, ami már majdnem felgyújtotta a padlót. – Jut eszembe Edward. Odaadod a leopárd mintás pulcsidat? Olyan meleg. És kicsit nagy rám. – néztem rá boci szemekkel, majd odamentem hozzá, és átkaroltam a nyakát. – Ráadásul, olyan illata van, mint neked. Férfias, és ellenállhatatlan. Örökké magamon viselném, ha lehetne.
- De csak mert ilyen szépen kérted. – nyomott egy csókot az ajkaimra. Ha tehetném, most azonnal rávetném magam. Annyiszor próbálkoztam már. Egyszer sem élt a lehetőséggel. Szűzen fogok meghalni. – Na, gyere. Menjünk!
Lemásztam a nyakából, majd felkaptam a táskámat. Gyorsan ellenőriztem, hogy minden megvan e. Történelemkönyv – hogy tudjam, mégis mi, micsoda. Fényképező. Telefon. Irgalmatlan mennyiségű szendvics. Ja és igen. A legfontosabb. A belépőm a kastélyba. Edward már két hónapja tervezgeti ezt az utat. A szállást. A belépőt. Sőt a kocsit is. Jézus, tényleg! A jogsim! Hiszen én fogok vezetni. Felkaptam az igazolványtartómat, majd kirohantam a szobából. Hirtelen a fejemre repült valami, én pedig kibillentem az egyensúlyomból.
- Gyökér!- nevettem fel, és levettem a fejemről Edward pulcsiját. Gyorsan magamra kaptam, majd a hátamra a táskát. Visszapillantottam a vállam felett, és megnéztem a végeleges képet magamról. Halovány smink – pipa. Túrázós felszerelés – pipa. Egy plusz anyajegy az arcomon – nem pipa. Ez mégis mikor?
- Gyere!- húzott magával Edward. Megadóan követtem, bár majdnem lebuktam a lépcsőn. Susanna nyakába borultam, Ő pedig a lelkemre kötöttem, hogy ha fáradok, akkor álljunk meg pihenni. És hogy semmi képen ne hagyjam vezetni az Ő drágaságait.
- Hol vannak a kocsi papírjai John?- kiáltottam el magamat
John meglebegtette az orrom előtt a papírokat, mire kicsit erőszakosan kitéptem a kezéből azokat. – Köszönöm. Beültünk a kocsiba, és addig nem indítottam el a kocsit, még mindenki be nem kötötte magát. John és Annamaria ült hátulra, Edward pedig a bal oldalamra. Elindítottam a kocsit, majd intettem Susannának, és kitolattam a ház garázsa elől. Kettesbe kapcsoltam, majd irány London.
- Edward. Bekapcsolnád a GPS-t, ha szépen megkérlek?- mosolyodtam el, de a szememet egy pillanatra sem vettem le az útról.
- Persze. – hallottam, hogyan pityeg a kis gépezeten, majd az ablakra cuppantott tartóba teszi.
A kis gépezet okos volt, mindig a legrövidebb utat mutatta, kikerülve a hatalmas dugókat. Az egyik kezem a kormányon volt végig, a másik pedig a zsebváltón. Edward jobb keze, a sebváltón lévő kezemen pihent, és cirógatta a csuklómat. Rádió nem kellett, mivel a srácok mindig elláttak minket friss és régi nótákkal. Hatalmasakat nevettünk út közben, és csupán kétszer kellett megállni, pisilni. Úti célunk a londoni Windsori - Kastély volt.  A világ legnagyobb kastélya, amelynek egyes részeit, még most is használják. Több generáción keresztül volt a Plantagenet – ház tulajdona. Ebbe a családba tartozott többek között első, második és harmadik Eduárd király, közismertebb és angolosabb nevén, Edward király. Ebben a várban vesztette életét második Eduárd király, rejtélyes körülmények között. Senki sem tudta, mi történt pontosan. Máig is kutatják a történészek az okát, és a halál módját. De eddig semmi.
- Azt tudtátok, hogy elvileg már több látogató is beszámolt különös jelenségekről?
John hangja megtörte a csendet, ami aztán uralkodott, hogy leszálltunk a kompról. A hátamon felállt még a szőr is. Mindig is hittem a szellemekben.
- Mint például?- kíváncsiskodott Annamaria. Persze Annamaria. Ne is hagyjuk ennyibe a témát. Tényleg.
- Hát. Többen látni vélték második Edward király szellemét, ahogyan magányosan bolyong a vár hideg falai között, keresve az Ő hőn szeretett Izabella királynéját. Azt mondják, ha megtalálja a hasonmását, nem engedi soha el. Mindent meg tesz annak érdekében, hogy örökre ott tartsa.
- Nagyon vicces John. Te és a történelemtudásod. Mindenki tudja, hogy második Edward király nyíltan felvállalta, hogy homoszexuális. Izabella királynét is csak azért vette el, hogy utódot nemzzen. Nem pedig szerelemből. – forgattam meg a szemeimet.
- Igen. De végtelen haragra gerjedt, amikor megtudta, hogy a királyné szeretőt talált magának, Roger Mortier személyében. – vágott vissza John
- Viszont a királyné bosszút akart állni a királyon, ezért francia sereget toborzott magának, így hamar legyőzte a királyt, a Berkeley-i kastélyban pedig kivégezték. Így került a trónra második Edward király fia, harmadik Edward. – mosolyogtam önelégülten. Nem győzhetsz John. Ebben nem. Mindig is imádtam az angol történelmet.
- Viszont harmadik Edward kivégeztette Mortier-t, és házi őrizet alá vetette a saját anyját. 31 év fogság után a királyné megőrült, és állítólag éjjeleken át imádkozott második Edward uralkodóhoz, hogy fogadja vissza. Végül meghalt, és a szeretője mellé temették.
- Nem értem, ez hogyan kapcsolódik ahhoz, hogy második Edward király szerelmes volt a királynéba? – húztam fel a szemöldökömet.
- Nem ismered a férfiakat eléggé. Függetlenül attól. hogy szerelmes a férfi, vagy nem, védelmezi azt, ami az övé. A sajátja. Különben is. A király nem hált volna a királynéval, ha nem szereti valamennyire a női testet. – fonta össze maga előtt a karjait John.
- Amúgy, borzasztóan hasonlítasz a királynéra. – gondolkozott hangosan Edward.
- Köszönöm. – forgattam a szemeimet
- Nem úgy! Nem belsőleg. Hanem külsőleg. Méz szőke haj, szürke szemek és hibátlan alak. Emellett nagyon kecses vagy. – magyarázkodott Edward.
- Ja. Mint egy hattyú. Nem is. Inkább egy nagy kócsag. – dugtam ki a fejemet a kocsi ablakán.
Annyira csodás volt a sós tengeri levegő. Megnyugtató. Hallottam, ahogyan Annamaria próbálja elmondani a srácoknak, hogy mi is az a nagy kócsag. Úgy néz ki, Írországban nem tanulnak ilyet a diákok. Hallottam azt is, ahogyan Edward kikapcsolja a biztonsági övét, és hátulról átölel.
- Ez csak egy ostoba legenda, kicsim!- dugta ki a fejét a fejem mellett.
- De tudod nagyon jól, hogy én hiszek az ilyenekbe. – sóhajtottam.
Oldalra néztem, és figyeltem, ahogyan a kapitány int, hogy menjünk vissza a kocsiba. Igen. Láttam már Anglia gyönyörű kikötőjét. A magasba nyúló fák sokaságát, a régi épületek, melyek oly aprónak tűntek így, mint a gombostű feje.
- Gyere. – húzott be Edward a kocsiba. Bekötöttük a biztonsági övünket, és vártunk. – Legközelebb Magyarországra megyünk!- nyögte ki Edward.
A szemeim elkerekedtek, és sűrűn pislogni kezdtem. Mit akar Ő abban a szutyok országban? Semmi jó nincs benne. A városok túl aprók, szennyesek, és a jelenlegi pénzhelyzet miatt túl sok a hajléktalan.  – Azt még meglátjuk!- mosolyogtam rá. A komp lassan kikötött, majd a kapitány intett, hogy lassan elhagyhatjuk „fedélzetet”- Megköszöntem, majd egyesbe tettem a kocsit, és lehajtottam a kompról. A GPS azonnal bekapcsolt, és mondta az utat. Az agyam végig azon kattogott, amit Edward mondott. Annyira hasonlítok rá. Egyre jobban aggasztott a reggeli tükör-látomás. Azok nem az én szemeim.
- Hé. Figyelsz ránk is?- telegetett előttem Annamaria. Azonnal elcsaptam a kezét, és halkan felmordultam. Nem szeretem, ha megzavarnak vezetés közben. Szeretem biztonságból eljuttatni az utasaimat A pontból B pontba. Még körülbelül fél óra, és megláthatjuk a Windsori - kastély falait. Annyira várom már! 45.000 m² –en elfekvő csoda. Egy szellemmel. Szuper… A történelemtudásom is eltörpült Johné mellett. Pedig nem hiszem, hogy keveset tudnék. Az állampolgárságin maximum pontot kaptam. Ami ritka.
- Nézzétek!- kiáltott fel Annamaria.
A szemem felcsillant, az arcomra pedig mosoly fagyott, amikor megláttam a kastély csodás védőfalát. Magával ragadott valami csodálatos varázs. Amint tudtam, leparkoltam, majd kiugrottam a kocsiból. A papírokat a táskámba dobtam, a kocsit pedig lezártam. Azonnal a várfalhoz rohantam, és végigsimítottam rajta. Magam előtt láttam, ahogyan kőről-kőre építik fel, több tíz éven át. Folyton átalakítják – rombolják, bővítik.
- Egész nap a falat fogod nézni?- hallottam Annamaria gúnyos nevetését.
Nem válaszoltam, csak végignéztem a falon, majd belekaroltam Edward-be és a bejárathoz mentünk. Odaadtuk a jegyeket, majd a kezünkbe nyomtak egy kis térképet a vár alaprajzáról.
Ments meg. Suttogta valaki. A hideg kirázott, és azonnal megugrottam. Ijedten néztem körbe, de sehol senki. Azaz mindenhol mindenki. De senki nem volt ilyen közel, mint ahogyan a hangot hallottam. Egy női hang.
- Nézd Vic!- mutatott egy szobrot Annamaria. – Második Edward király!
Lassan odalépkedtem, és figyeltem a majd két méteres tömör kőszobrot. Minden apró részlete tökéletesen volt kidolgozva. Már-már túlságosan ijesztően.
- Azt javaslom, nézzük meg a galériát, majd menjünk le túrázni a katakombákba!- nézett körbe Edward.
- A galéria oké. De a katakombákba nem fogok lemenni. – tiltakoztam erősen.
- Rendben. Akkor megnézzük majd a lakosztályokat, meg a tanácskozó-termeket.
Edward szorosan ölelt magához, majd előkapta a telefonját, és csak annyit mondott CSÍZ. Az iPhone vakuja felvillant fényes nappal is, és elkészült a kép. Ő persze megint jól nézett ki a képen, csak nekem volt ilyen jobb, ha nem fotóznak többet fejem.  Megfogta a kezemet, majd a galéria felé húzott. Az őr minden szó nélkül állt félre, és engedett be minket. Több száz, s száz érdekes kép nézett ránk, de mégis egyetlen egy kötötte le a figyelmem. A velem szemben levő falon lévő hatalmas festmény, melynek a képleírásánál az állt, hogy A Franciaországi Izabella. Csodás szőke haja kontyba volt fogva, egyenes tartása már-már irigylésre méltó volt. Mosolya lehengerlő, szürke szemei lélekbe hatolóak. Teljesen úgy nézett ki, mint én. Ráadásul neki is volt egy anyajegye az arcán ott, ahol én találtam ma reggel. Ments meg. Hallottam ismét. Egy kéz simult hirtelen a vállamra, én pedig sikítva fordultam meg. Edward hatalmas szemekkel nézett rám. Ahogyan a galériában tartózkodó összes ember is. – Gyere. Nézzük meg a lakosztályokat. – suttogta. Annyira más volt. A hanglejtése. A szemében levő őrült csillogás és a szája sarkának rángatózása. Szót fogadtam neki, és követtem. Térkép nélkül tökéletesen haladt át a galérián a kastély lakosztályai felé.
- Várj Edward! Az tiltott terület!- próbáltam megállítani. De nem reagált. Lassan áthaladtunk egy vörös selyemkordonon, majd elfordultunk jobbra. Lementünk egy lépcsősoron. – Edward! Nem hiszem, hogy arra lennének a lakosztályok! A térkép szerint pont hogy a másik irányba! Ide nem szabad lejönnünk! – Még mindig nem válaszolt, csak húzott magával, mint egy megszállott. Hirtelen megállt, és az előtte levő ajtó kilincsével kezdett szórakozni. Pár fordítás után az ajtó kinyílt, majd Edward behúzott magával. Az ajtó hirtelen becsukódott mögöttem, rajtam pedig eluralkodott a pánik. – Hé! Menjünk innen, kérlek, Edward! – A következő pillanatban a jéghideg kőfalnak nyomott. Nem volt időm megnézni a szobát, de a levegőből éreztem, hogy a föld alatt vagyunk. Igen nyomasztó volt a levegő. Ajkai vadul falták ajkaimat, keze a derekamra csúszott. Ez nem Ő. Ő nem ilyen.
- Edward! Kérlek, hagyd abba!- próbáltam eltolni magamtól.
- Hallgass, Izabella!- mordult fel. Izabella? Milyen Izabella?
- Edward! Én nem vagyok Izabella! Kérlek, hagyd abba ezt a színjátékot! Nagyon nem vicces!
Nem mondott semmit, csak durván a nyakamba harapott, én pedig felnyögtem. Nagyon megijedtem. A könnyeim gyűlni kezdtek a szemem sarkában, a testem pedig remegni kezdett. Lassan lehúzta a pulóver cipzárját, majd letolta a vállamról a könnyed anyagot. Csak élvezd. Kérlek, csak élvezd. Utasított a hang a fejemben. Megőrültem. Megőrültem, akár Izabella királyné. Karjaival hirtelen megfogott a fenekem alatt, majd felkapott a földről, és megfordult. Lépett párat előre, majd óvatosan valami puhára rakott. Nehéz testem belesimult a vörös szatén anyagba, hajamban a gumi pedig egyszerűen megadta magát. Senki nem nyúlt pedig hozzá. Edward mohó, puha ajkai a torkomat csókolgatták, egyik keze pedig az ingem gombjaival foglalatoskodott. Túl sok gomb volt található az ingemen, így a negyedik gomb után egyszerűen széttépte azt. Edward úgy viselkedett, mint egy kiéhezett vadállat. Óvatosan megemeltem a lábamat, és a meredező férfiassága a térdemhez simult, nadrágon keresztül. Ajkaimon akaratlanul is kicsúszott egy nyögés. Hirtelen felkaptam a fejemet, mikor hallottam, ahogyan a melltartómat is kettétépi. Mennyi erő van benne?
- Eduárd. – nyögtem próbálkozás képen.
Edward ebben a pillanatban rám szegezte csodás zöld szemeit és mereven figyelt. – Mi bánt királyném? Tán nem élvezed? Nem kívánsz? Hiszen a tested nem erről árulkodik. Utat engedsz a rossznak. Hagyod, hogy a paráznaság eluralkodjon feletted. – Na jó. Ő biztos nem Edward. Ő maximum második Edward. A legenda viszont tényleg igaz. Második Edward nem hagyja, hogy elmenjek. Sőt. Az én Edward-öm is örökre itt lesz velem.
- Folytasd, királyom!- csúszott ki akaratlanul az ajkamon.
Ő pedig a szájába vette az egyik mellbimbómat. Vadul szívta, erőszakosan, akár egy csecsemő. Néha-néha ráharapott, én pedig a lelapított hajába túrtam. Próbáltam elképzelni, hogy Ő tényleg csupán Edward, és ez az egész otthon történik, normál körélmények között. Forró ajkai végigcsúszta a hasamon, majd kigombolta a nadrágomat, és óvatosan lehúztam rólam. Egyszerűen a földre vágta, majd az orrát végig húzta a belső combomon. Annyira égtem odalent. És annyira közel volt a tűz forrásához. Türtőztetnem kellett magamat, hogy ne irányítsam oda a fejét. Annyira kínzott a vágy. Nyelve lassan végignyalt a combomon, majd hirtelen ívbe rándult a hátam, ahogyan végignyalt a csiklómon. Azonnal átéltem életem első igazi orgazmusát. A helyzet az, hogy ez a helyzet teljesen izgatott. Nyelve vadul siklott végig legérzékenyebb pontomon több százszor egymás után. Testem vonaglott a kéjtől, arcom kipirult, bőröm libabőrös lett. Orrát végighúzta a hasamon, egészen fel az államig, majd ajkaink csókba forrtak össze. Annyival mohón falta ajkaimat, mintha én lennék a levegője. Hallottam övének csattanását, majd ahogyan lehámozza magáról a nadrágot, és a földre dobja azt. Egy centire se vált el az ajkaimtól. Lassan felemeltem a kezemet, és marokra fogtam férfiasságát. Vadul lüktetett kezemben, és szinte már forrt. Óvatosan mozgattam fel- s le a kezemet, Ő pedig hangosan nyögött be a csókba. Hirtelen Edward teste megfeszült, és éreztem, ahogyan forróság önti el a kezemet. Férfiassága még mindig ijesztően merev volt. Könyökével megtámaszkodott a fejem mellet, ujjait a hajamba túrva játszott azzal. Arca kipirult, nyögések sorozata törte meg a csókunkat. Körülbelül háromszor élvezett még a kezembe, de férfiassága egy perce sem lankadt. Egy hirtelen mozdulattal elvette a kezemet a férfiasságáról majd átkulcsolta a fejem mellett. Csípőjével elhelyezkedett a lábam között, majd aprókat mozdulva hatolt belém. Lassan és óvatosan. Ez a nagy fájdalom, amiről többen is azt mondták, elviselhetetlen? Könyörgöm. Ez az érzés csodálatos. Igaz, kicsit… Kicsit? Nagyon szétfeszít belülről, de csodálatos érzés. Edward elhúzta az ajkait tőlem, majd mélyen a szemembe nézett. – Bocsáss meg, ha ez fájni fog. – nyögte. Hirtelen teljes erejéből lökte előre csípőjét, én pedig felsikoltottam a fájdalomtól. Szemeimbe könnyek gyűltek, és éreztem, ahogyan a vér lassan végig folyik a hátsó felemen. Szóval ez az a fájdalom… Ajkai lassan ismét az én ajkaimra tapadtak, és a hatalmas fájdalom ellenére nekiállt lassan, apránként mozogni bennem. Az elviselhetetlen fájdalom helyét lassan átvette a csodás bizsergés. Teljesen elzsibbadtam odalent. De annyira jó érzés volt, ahogyan lassan mozgott bennem. Ki. Be. Ki. Be. Ajkaim közül kiszakadt a hangos sikoly, testünk verejtékbe burkolózott. Ahogyan egymásba simult izzadt testünk, szinte hallani lehetett a bőrünk közti sistergést. Edward egyre gyorsított a tempón, én pedig a hátába mélyesztettem a körmeimet.
- Victoria. – nyögte megsemmisülten.
- Edward?- csókoltam meg.
Ismét mohón kapott ajkaim után. Annyira csodálatos volt. Visszakaptam Őt. Ezek után már az sem érdekelne, ha tényleg kiderülne, hogy az egészet csak játszotta. Ő az én királyom, én pedig az ő királynéja. Örökké. – Gyere velem!- nyögte hangosan. Gerincem hirtelen, mint parancsszóra, ívbe rándult, fejemet az ágyba fúrtam, ajkaim közül pedig az orgazmus adta sikoly tört elő. Úgy éreztem, lebegtem… Éreztem, ahogyan Edward megremeg felettem, és iszonyú forróság önti el az alhasamat. Megadva magamat, lihegve zuhantam az ágyba, Ő pedig rám zuhant. Fejét a melleim közé nyomta, ajkaival a mellkasomat csókolgatta.
- Csodás színész vagy. – ziháltam.
- Mégis miről beszélsz?- nézett a szemembe.
- Nem csak megjátszottad, hogy te vagy a volt király?- pislogtam rémülten
- NEM. Azt sem tudom, hogy kerültem ide. És hogy hogyan történt mindez.
Köszönöm. Suttogta a hang a fejemben. Köszönöm. – Akkor, ez most hogyan? – pislogtam még mindig rémülten. – Nem tudom – válaszolta. – De az biztos, hogy bármi is történt, az örökké e kastély rejtélye marad. És bármi is csinálta ezt, köszönettel tartozom neki. Megtette azt, amit én sosem mertem. – vett egy mély lélegzetet. – Szeretlek.
- Én is szeretlek!- ajkain pedig ismét csókban forrtak össze.

Miután kipihentük a „fáradalmakat”, megkerestük Johnt és Annamaria-t, akik már halálra aggódták magukat. Megkaptuk a magunk fejmosását, és hogy Soha többé ne tegyünk ilyet. Az éjszakát szintén a kastélyban töltöttük, Edward pedig még megszámlálhatatlanul sokszor találtunk egymásra. Csak annyit mondanék, hogy köszönettel tartozom nektek második Eduárd király és Izabella királyné. Nélkületek sosem tört volna meg a jég. Köszönöm.

Ez után a látogatók soha többé nem látták második Edward szellemét. Minden csendes, és nyugodt volt. Lehet, hogy csupán erre volt szüksége. Hogy átadhassa Izabellának mind azt, amit sosem tudott igazán megadni neki. Egy biztos. Edward az én hercegem, én pedig az ő királynéja. Még ha papírunk nincs is róla.

/készült Victoria Howarts feljegyzései alapján./