- Ugyan már Victoria, nagyon jó lesz!
Annamaria arcáról még vésővel sem lehetett volna levakarni a vigyort. Arca tündökölt, a szeme pedig az izgatottságtól tündökölt. Mégis mi a francnak ígértem meg neki, hogy elmegyek vele arra az átkozott bálra? Elég nagylány ő már, hogy képes legyen magára vigyázni. Vagyis legalábbis eddig ezt hittem.  Nem mer egyedül elmenni az éves aratóbálba, és nem mer találkozni a híres-neves Adam Scottal, a város nagymenő sztárfocistájával. Jaj. Helyesbítenék magamon. Feltörekvő sztárfocistájával. Eddig csupán csak várt az ajánlatokra.
- Csak miattad. – sóhajtottam.

- Ugyan már Victoria, nagyon jó lesz!
Annamaria arcáról még vésővel sem lehetett volna levakarni a vigyort. Arca tündökölt, a szeme pedig az izgatottságtól tündökölt. Mégis mi a francnak ígértem meg neki, hogy elmegyek vele arra az átkozott bálra? Elég nagylány ő már, hogy képes legyen magára vigyázni. Vagyis legalábbis eddig ezt hittem.  Nem mer egyedül elmenni az éves aratóbálba, és nem mer találkozni a híres-neves Adam Scottal, a város nagymenő sztárfocistájával. Jaj. Helyesbítenék magamon. Feltörekvő sztárfocistájával. Eddig csupán csak várt az ajánlatokra.
- Csak miattad. – sóhajtottam.
Annamaria még egy utolsó simítást végzett a hajamon, majd a tökéletes kontyba tűzte a vörös rózsát. Vörös, akárcsak a ruhám, és az ajkaim. Na meg persze a cipőm. Annamaria szerint nagyon jól áll nekem a vörös. Kiemeli az alakom, a hófehér bőröm, és a kék szemeimet. Annamaria óvatosan végighúzta a kezét a kulcscsontom vonalán, és felsóhajtott.
- Mindig is olyan vállakat akartam, mint a tiéd. Szép, ívelt, kecses. A nyakad pedig olyan hosszú!
Szemében láttam, hogyha tehetné, legszívesebben levágná valahogy e testrészemet, és magára varratná. De ez hál’ istennek lehetetlen. Megszenvedtem érte, hogy így nézzek ki. A hatalmas óra megkondult mögöttünk, a hátamon pedig végigfutott a hideg. Egy kicsit megijedtem. Tizennyolc év alatt képtelen voltam megszokni a hatalmas óra kongását. Este is inkább bedugom a fülemet, és zenét hallgatok, miközben alszom. Van valami különös abban az órában. Több száz éves. Régiségboltban lenne a helye. Az óra mutatójára néztem. Pontosan fél nyolc. A bál hétkor kezdődött, ami azt jelentette, hogy mire odaérünk, a hangulat tökéletes lesz. Az öregek már hazamennek, és átveszik a helyüket a korosztályunk-béliek. Én csak beugrok és fedezem Annamaria-t, majd mikor látom, hogy minden rendben, szépen hazaszivárgom. Senki nem fogja észrevenni. Ha jól terveztem, éjfélre már rég aludni fogok. Annamaria megragadta a csuklómat, majd visszarántott a valóságba. Óvatosan megrántotta a csuklómat, és intett a fejével, hogy ideje mennünk. Bólintottam, majd egy utolsó pillantást vetettem a hajamra és a ruhámra, s követtem őt. Gyalog indultunk el. A bál helyszíne a kétutcányival arrébb lévő Mezőgazdasági Hivatal volt – de csak a szabadtéri terület. Útközben több kocsi is ránk dudált, és hallottam egy-két füttyentést is.
- Ez mind neked szól!- vigyorogtam a barátnőmre.
Ő nem válaszolt, csak halkan felkuncogott, és megállt. Megérkeztünk. A zene üvöltött, a fények vakítottak, a sejtéseim szerint pedig már minden öreg hazament megnézni a saját kis sorozatát. Felsóhajtottam, majd megindult előre. Csak a saját cipőkopogásomat hallottam, így hátrafordultam. Láttam, ahogyan Annamaria sarkon fordul, és elindul hazafelé. Utána rohantam, majd megragadtam a csuklóját.
- Mégis hová mész? Bemész és kész, ha már egyszer iderángattál. Lett volna jobb dolgom is!
Mélyen a kék szemeibe néztem, és felkészültem, hogyha kell, akkor megpofozom. Nem hagyom, hogy csak úgy sarkon forduljon. Több hete készül. Elrángatott magával ruhát venni, cipőt venni, elrángatott kozmetikushoz is. Csak miatta. Hogy neki jó legyen.
- Adam odabent vár!- suttogtam nyájas hangon.
Ez a mondat pedig valamit hirtelen megindított benne. Kirántotta magát a fogásomból, majd egyenest a Hivatalhoz sétált. Mosolyogva siettem utána, majd a kezünkre adták a karszalagot és besétáltunk. Elhaladtunk egy hosszú folyosón, megfigyeltük hol a mosdó, majd a szabadtéri táncparketthez siettünk. Körülbelül százötvenen lehettünk. Kis város, kevés fiatallal. Mármint, akit ide be is engednek. Oldalra pillantottam, és Annamaria füléhez hajoltam.
- Nézd! Ott van Adam! És amint látom, pont téged néz!
Annamaria ebben a pillanatban megrándult, és azonnal odakapta a fejét. Halvány pír jelent meg az arcán, és rám nézett. – Menj csak oda!- löktem meg egy picit. Figyeltem, ahogyan szerencsétlen odatipeg, és remegve nyújtja át a kezét. Hallottam a hangjában a remegést, az izgalmat. Adam halványan elmosolyodott a barátnőm szerencsétlenségén, majd letérdelt elé, és megcsókolt a kézfejét. Aranyos. Úgy látszik valakibe még mindig szorult udvariasság.
- Egész végig őket fogod bámulni, vagy táncolnál velem?- simult valaki a hátamnak
A gerincemen végigfutott a bizsergés, és a szívem kihagyott pár ütemet. Mézédes illat töltötte meg az orromat, teljes kábulatba estem. Óvatosan fordultam meg, majd meghökkentem. Nem olyan volt, mint amilyennek elképzeltem. Magas volt, szőke haja a szemébe lógott, smaragdzöld szemeit pedig egyenes rám szegezte. Ajkai mosolyra húzódtak, és kivillant tökéletes, fehér fogsora. Hátrébb lépett, majd meglendítette előttem a kezét. Térdre ereszkedett, majd felnézett rám. Tekintete áthatolt rajtam, és magával ragadott. Mosolyától kirázott a hideg, testemet pedig a menekülj helyzetre késztette. Csupán a nézésétől felforrósodott a bőröm, mellbimbóim pedig megkeményedtek. Akaratlanul is elhagyta egy sóhaj az ajkaimat.
- Edward Grimes.
Hangjától kiszáradt a torkom, és hátráltam egy lépést. Mély és érzéki. Kezemet óvatosan az ő kezébe csúsztattam, mire puha ajkait a kézfejemre nyomta.
- Az én nevem Victoria Howarts!
Felegyenesedett, majd magához rántott. A szemkontaktust még mindig tartotta közöttünk. Testem a testéhez simult, éreztem lassú lélegzetvételeit, apró, halk szívdobbanásait. Egyik kezemet a vállára csúsztatta, a másikat pedig felemelte, és összefonta az ujjainkat. Szabad kezét lassan a csípőmre csúsztatta, majd jobb lábával előre lépett – ezzel pedig arra késztetett, hogy hátra csúsztassam a lábamat. Gyors táncba kezdtünk. Tekintetünk mélyen egymásba fúródott, a szívem pedig vadul kalapált. Lassan dobtam ki oldalra a csípőmet – először jobbra, majd balra. Ő pedig végig követett. Majd egy gyors mozdulattal megfordított. Teljesen a hátamnak simult, ágyékát a hátsó felemhez nyomta. Lassan lökött előre, majd visszahúzta a csípőjét. Az aktust imitálta. Ez pedig teljesen felizgatott engem. Valami furcsát éreztem. Félnem kellene tőle. Ő mégis megbabonáz… Elengedte a csípőmet, majd a fülemhez hajolt.
- Kívánsz engem?- húzta végig az orrát a nyakamon.
Vettem egy mély levegőt, és mélyen a tüdőmbe szívtam azt a fűszeres illatot, ami körülvett minket.
- Nem félsz?- simított végig a kezével a torkomon.
Nem válaszoltam, csak megfordultam, és kezemet a tarkójához szorítottam. Arcunk között alig volt pár milliméter. Éreztem hideg leheletét, láttam azt a bizonyos kéjes csillogást a szemében. Hallottam, ahogyan halkan felmordul, majd a hátsómba markolt.
- Valami azt súgja, menekülnöm kell. – nyögtem előre.
- Gyönyörű a nyakad. – nyomott rá egy csókot.
Melleimet előre nyomtam, csípőmet pedig hátra löktem. Hatalmas, merev férfiassága a derekamhoz simult. Éreztem vad lüktetését, őrjítő forróságát. Ismét egy határozott mozdulattal megfordított, és mélyen a szemembe nézett.
- Nem sietsz haza, ugye?- harapott az alsó ajkára.
Nyeltem egyet, majd nemlegesen megráztam a fejemet. Az éjféli alvás várhat. Van benne valami misztikus, ami nem hagy nyugodni. Megragadta a csuklómat, majd lassan húzott maga után. Hideg ujjai szinte sisteregtek a felforrósodott bőrömön. Mellkasom vadul mozgott fel- s le. Lassan hagytuk el a Hivatalt, majd a közeli erdő felé vettük az irányt. Az éj sötét volt, akár az űr maga. A zene teljesen elhalkult, és már csak kettőnk vad lélegzetvételét hallottam. Edward megállt, majd megfordult. Egyenesen a szemébe néztem. Azonnal hátrálni kezdtem, ahogyan megláttam, hogy a szemei vörösen csillannak fel az éj sötétjében. Egy hatalmas tölgynek ütköztem, és teljesen felsimultam rá. Hangtalanul lépdelt oda hozzám, majd ledobta magáról a zakót, és kilazította a vérvörös nyakkendőjét.
- Már félsz? Legszívesebben elfutnál, nem igaz?
Lassan gombolta ki az ingét, és halk, doromboló hangot hallatott közben.
- Mi vagy te?- pislogtam sűrűn.
Az ingjétől megszabadulva lépett elém. Izmos mellkasa hozzám simult, orrát végighúzta a nyakamon. Kezeimet egy gyengéd mozdulattal a fához szegezte a fejem fölött. Olyan gyengédnek tűnt, mégis oly erő lakozott benne, mint több száz őrjöngő bikában.
- Vörös szemek. Hideg bőr. Lassú szívverés. És az, hogy teljesen a nyakad rabja vagyok… - nyalt végig az ütőeremen. – Szerinted?
- Lehetetlen. Vámpírok nem léteznek! Csupán gyermekmesék. – ráztam meg a fejemet.
Aztán elakadt a lélegzetem. Nem mertem megmozdulni. Éreztem, ahogyan éles, és hegyes szemfogaival lassan végigkarcolja a nyakamon a bőrt, majd óvatosan megszúrja azt. Pár csepp vér sercent ki az aprócska sebből, Ő pedig készségesen nyalta le azt.
- Oly hatalmas erő kell nekem ahhoz, hogy ne szívjam ki azonnal minden csepp véredet. Annyira feltüzeltél. Az a szempár. Ez a test. – vett egy mély levegőt. – Tombol bennem a vágy.
- Tégy magadévá!- szaladt ki az ajkaimon.
Láttam, ahogyan szája sarkában egy hatalmas mosoly jelenik meg, és elővillan hosszú szemfoga. Eleresztette a kezemet, mire méz-szőke hajába túrtam, ő pedig egyetlen mozdulattal szabadított meg a ruhám felső részétől. Halkan felmordult, mikor meglátta a melleimet, majd vadul a mellbimbóimnak esett. Éhesen harapdálta, szívta és nyalogatta őket. Ajkaimat halk nyögések sorozata hagyta el. Arcom teljesen kipirult, szívem pedig vadul kalapált mellkasomban. Kezeimet végighúztam izmos mellkasán, majd hosszas babrálás után kicsatoltam az övét, és a nadrágjába csúsztattam a kezemet. Teste többi részével ellentétben a férfiassága szörnyen forró volt, és csak úgy lüktetett a kezemben. Óvatosan fogtam marokra meredező szerszámát, mire ő hirtelen előre lökte a csípőjét, és erősebben harapott a mellbimbómba. Kezével felcsúsztatta a szoknyámat, és egyetlen mozdulattal szétszakított az alsóneműmet. A pamut anyag halk reccsenéssel adta meg magát, majd a földre hullott. Tudtam mit akar. Tudtam, hogy mit akarok én. Egy vad, és mocskos szexet. Kihúzta a nadrágjából a kezemet, majd a nyaka köré fontam őket. Kezével a fenekembe markolt, majd az ölébe kapott. Hátam az érdes fakéregnek simult, majd éreztem lüktető férfiasságát a hüvelyemhez simulni. Már a gondolattól is, hogy hamarosan bennem lesz, lassan átéltem az orgazmust. Lábaimat átkulcsoltam a dereka körül, és mélyen a vérvörös szemeibe néztem. Ajkai mohón estek az én ajkaimnak. Nem tudtam betelni mézédes ajkaival, és azzal a bizonyos érzéssel, mikor végighúzta a szemfogait az ajkaimon. Belenyögtem a csókba, majd egyre erősödő nyomást éreztem a hüvelyemben. Teljesen összeolvadtunk, és mindketten egyszerre nyögtünk fel a gyönyörtől. Fogai az alsó ajkamba haraptak, majd lenyalta a kisercenő vért. Lassan és ütemesen kezdte el mozgatni a csípőjét, és mindegy egyes lökésnél felmordult. Légzésünk lassan zihálásba váltott át, és az erdő a vad nyögéseinktől és nőies sikolyaimtól vízhangzott. Csípője önálló életre kelt, és egyre gyorsabban mozgott bennem. Izzadt testünk egymásnak simult, hallottam, ahogyan mindegy egyes lökésnél hozzám csattan. Fogai ismét végighúzta a torkomon, én pedig a fejébe mélyesztettem körmeimet. Hangosan felmordul, majd mintha csak megérezte volna az orgazmusom közeledtét, a torkomba mélyesztette fogait. Ebben a pillanatban a gerincem ívbe rándult, ajkaimat egy hatalmas sikoly hagyta el. A vörös vér lassan végigfolyt a nyakamon, egészen a melleimig. Szívem vadul kalapált, majd éreztem, ahogyan Edward megremeg, testem alsó felét pedig teljes egészében betölti forró magjával.
- Edward!- nyöszörögtem, miközben a látásom egyre inkább homályosult.
Ő nem válaszolt, csak lassan kihúzta a fogát a nyakamból, majd végigkarcolta a fogával a sebet. A nyakam égni kezdett, a szívem pedig vadul kalapált a mellkasomban. Egész lényem felett eluralkodott az égető fájdalom. Úgy éreztem, mintha valami egészen szétmarna belülről. Ő kihúzódott belőlem, majd a földre tett és hátrált pár lépést tőlem. Megigazgatta a nadrágját. Testem a fájdalomtól a földre esett. Ajkaimat fájdalmas sikolyok hagyták el, szemeibe könnyek gyűltek.
- Bírd ki. Tudom, rossz. De bírd ki, királyném. – suttogta.
Gerincem ívbe rándult, a pulzusom pedig egyre inkább csökkent. Kábultan terültem szét a földön, Edward mérge pedig lassan terjedt szét a testemben. Még egyszer utoljára Edward arcára szegeztem homályos tekintetemet, majd teljesen elvesztettem az eszméletemet.

Nem tudom, hogy meghaltam e vagy sem. Ahogyan lassan kinyitottam a szememet, csupán egy hatalmas fehérséget láttam. Mély levegőt vettem, és orromat olyan illatok lepték el, amit ezelőtt sosem éreztem. Minden olyan kifinomult és precíz volt. Óvatosan próbáltam felülni, majd a kezemre néztem. Annyira hófehér voltam. A testem többi részét kezdtem el vizsgálni. Fel voltam öltözve, de nem ugyanaz a vörös ruha volt rajtam, amiben az erdőben vergődtem. Lábamon egy pezsgő színű magas sarkú pihent, testemet pedig egy kék kisruha takarta. Hajam göndör fürtökben omlott a vállamra, és annyira fényes volt. Lassan másztam le az ágyról, majd a szoba másik végében megpillantottam egy tükröt. Óvatosan sétáltam oda – az egyensúlyom tökéletes volt. A tükörből visszanéző nő nem én voltam. Ő annyira tökéletes volt. Minden egyes vonása. Emellett a szemei vörösek voltak. Az én szemem mindig is kék volt. Kezemet a mellkasomra tettem, majd elkerekedtek a szemeim. A szívem lassú volt, és szinte alig lehetett érezni a dobbanásait.
- Szóval felébredtél, királyném. – lépett mögém Edward.
- Meghaltam?- néztem rá a tükörből.
- Csupán ujjá születtél. Nézd, - nyitotta szét a számat. – Tökéletes lettél.
A szemfogaim hosszúak voltak, és hegyesek. Rémisztően hegyesek. Szóval vámpírt csinált belőlem.
- Szeretném, ha örökre velem lennél.
- Tudod Edward… - vettem egy mély levegőt, majd megfordultam, és a vérvörös szemeibe néztem. – Az örökkévalóság kevés lesz. – túrtam a hajába.
Ő felnevetett, majd ajkain csókban forrtak össze. Nos, az, hogy éjfélre már otthon leszel, végül nem úgy sült el, ahogy terveztem. Sokkal jobban. Megtaláltam a magam mellé illő férfit. És most már nem érdekel semmi más. Csupán ő. Örökké és tovább.